Vannak emberek, akikről el sem tudjuk képzelni, hogy egyszer nincsenek többé, mert jelenlétük maga volt az élet, a mozgás és az összetartozás. Hómann Antal ilyen ember volt. Nemcsak vezette egyesületünket, de ő maga volt annak szíve és lelke is. Évek óta tartó elnöksége alatt számtalan sikeres rendezvény, pályázat és közösségi esemény valósult meg, amelyek mind egy célt szolgáltak: hogy Császártöltés német nemzetiségi kincsei, hagyományai és nyelve élő örökség maradjon.

„A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása.”

Ő ezt a lángot vitte a kezében minden nap. De nemcsak szervezőként, hanem a színpadon is példát mutatott. A császártöltési tánccsoport alapító és oszlopos tagjaként a tánc szeretete, a sváb zene ritmusa végigkísérte életét. Aki látta őt táncolni, látta azt az elhivatottságot és életörömöt, amelyből mindannyian erőt meríthettünk.

November 17-én a zene hirtelen elhallgatott. A csend, amit maga után hagyott, fojtogató és hatalmas. Egy vezetőt, egy barátot, egy fáradhatatlan hagyományőrzőt veszítettünk el, akinek hiányát még sokáig érezni fogjuk minden egyesületi ülésen, minden fellépésen és minden közös ünnepen.

Emlékét nemcsak a megvalósult projektek és a fényképek őrzik, hanem a közösség, amelyet olyannyira szeretett, és amelyért élt.

Drága Hómann Antal! Köszönjük a rengeteg munkát, a vidámságot, a táncot és azt, hogy összetartottál minket. Ígérjük, hogy az általad megkezdett úton tovább haladunk, és a lángot nem hagyjuk kialudni.

Nyugodj békében! / Ruhe in Frieden!